A kétszáz éve született Madách Imre fiatalon, mindössze 42 évesen halt meg. Küzdelmeiről, a hazaszeretethez, a hithez és a nőkhöz való viszonyáról mutat képet a Gárdonyi Géza Színház legújabb előadása. A Bűvös virág című darab szerzője és az előadás rendezője Frigyesi András, akivel a március 24-ei ősbemutató kapcsán beszélgettünk.

– Hogyan született meg a darab ötlete?

– Még a kényszerű bezárás előtt keresett meg Blaskó Balázs igazgató úr, hogy a 200 éve született Madách Imre előtt tisztelegve hozzunk létre egy előadást. Kezdetben inkább olyan produkcióban gondolkodtunk, melyet középiskolákba, különböző intézményekbe vinnénk el, de a munkafolyamat során nagyszínpadi bemutatóvá érett a Bűvös virág. A magyar irodalomban eddig két színmű született az íróról: az egyik Egressy Zoltán Vesztett édenje, a másik T. Pataki László Lidércfénye. Mindkettő középpontjában a Majthényi Anna – Fráter Erzsébet konfliktus áll. Én olyan érzelmes egyfelvonásosban gondolkodtam, amely az író embert próbáló életútjának hármas szenvedélyét ragadja meg: a nőkkel való kapcsolatát, az istenkeresést és a hazaszeretet jelentőségét. Madáchot már diákkoromban közel éreztem magamhoz, életét, műveit alaposan ismerem, épp az anyag terebélyessége miatt nehéz volt kiválogatni, mit mutassunk meg belőle a mai nézőknek. Úgy döntöttem, a stabil értékrend nélkülözhetetlenségét állítom a középpontba. Madách Imre  nemcsak a magyar, hanem a világirodalom egyik jelentős alkotója is: talán sokan nem is tudják, hogy fő műve, Az ember tragédiája a világ legtöbb nyelvére lefordított magyar mű. Mert világdráma, azaz emberiségköltemény: az emberi lét alapvető kérdéseire keres választ. Erős szellemi hatása minden embert megérint.

–        Mi jellemezte a nőkkel való kapcsolatát?

–        Életét, sorsát tekintve rendkívül fontos az édesanya, a hithű katolikus, negyvenes éveiben megözvegyült Majthényi Anna és a csapongó lelkű, zabolátlan feleség, a szegény nemesi családból származó, kálvinista Fráter Erzsébet szerepe. De nem igaz   az olykor még irodalomórákon is terjesztett klisé a gonosz anyós és az őrült feleség viszonyáról. Sokkal inkább arról van szó, hogy mindkét nő teljes embert kívánó, kizárólagos szeretetet követelt, s Madách boldogsága e két szeretet között veszett el. Más hölgyek is komoly szerepet játszottak Madách életében, például házasság előtti múzsája, Dacsó Lujza, aki fiatalon meghalt, vagy plátói szerelme, Veres Pálné, akihez a legszebb szerelmes verseit írta. Az általam írt mű címe, a Bűvös virág a nő metaforája. A Mózes című darabban írja Madách: „Fiam, fiam – a nő bűvös virág. /Illatja édes – ámde illatával /Méreg lopózik szűnkbe – mely megöl.”

–        Az Istenhez, a hithez való megérkezése mennyiben segítette őt akár a magánéletét, akár az irodalmi pályáját tekintve? 

–        1858 karácsonyán, már elvált férfiként nagy önvizsgálatot tart. Megérzi és megérti, hogy ő egyedül nem képes a konfliktusait megoldani, nyomasztja a gyerekei sorsáért érzett felelőssége, belátja hibáit, s így talál el Istenhez. A hitből merít erőt, és innentől kezdve sikeres a politikában, s magánéletében is relatív nyugalomra talál. Ekkortól kapcsolódik be a tudományos életbe, s Az ember tragédiája meghozza az irodalmi áttörést is. Nemcsak magánéleti kapcsolatai, hanem a forradalom következményei is megtépázták lelkileg. Talán nincs olyan magyar család, aki annyit áldozott volna a forradalom oltárán, mint a Madách-család, hiszen egyebek mellett 1849-ben a költő nővérét, Máriát, annak első házasságából való tizenöt éves fiát, illetve Mária második férjét Erdélyben brutális kegyetlenséggel meggyilkolták. Öccse is meghalt ekkortájt, a katonaként, Kossuth túlhajszolt futáraként szerzett tüdőgyulladásban, az írót pedig halálra ítélt szabadságharcosok rejtegetésének vádjával elfogták és börtönbe vetették. Közel egy évig raboskodott, amely körülmény testi-lelki bajait nagyon megnövelte.

–        Kik azok az életében még fontos szerepet játszó személyek, akik megjelennek a darabban?

–        Értékrendzavaros világunkban különösen fontos meglátni és megélni, hogy mennyire meghatározó érték és erőforrás a barátság. Madách teljes életét végigkísérte Szontágh Pál, aki barátja halálos ágya mellett is ott állt. A darab ezért kiemelt értékként mutatja be Madách és Szontágh kapcsolatát. Izgalmas az az út is, amelyet a szakmai mentorból Madách barátjává vált Arany Jánossal járt be a Tragédia szerzője. Sajnos az egyfelvonásos nem ad elég teret ennek teljes fölvázolására, de a megismerkedésük bemutatásával sejtetni tudtuk, hogy e két ember viszonya rejteget még értékes titkokat.

–        Eltekintve a jubileumtól, milyen tekintetben aktuális ma ez az előadás? 

–        A szenvedélyek, az érzelmek, az emberi kapcsolatok és az általuk megnyilvánuló értékrend minden korban aktuális. Küzdelmekre sarkallnak, amelyek ma is felemelhetik, vagy lerombolhatják az ember lelkivilágát. Iránytűként szükségünk van Madách szellemi hagyatékára is.