Forró vizet a kopaszra: izgalmas, gyermekdarab a Gárdonyi Géza Színházban

HEOL – Hogyan lehet egy szakállas népmesét divatos ordasbundában a mai gyerekek számára is fogyaszthatóvá tenni? Na, erre ad választ a Babszem Jankó társulata a Gárdonyi Géza színház színpadán. Szőke Andrea házi szerzőnek ezúttal nem kellett beleerőszakolnia magát más szerző gondolatvilágába, csak maradt a tiszta népmesei alap, amit korszerűsített.

A nagyszínházi háttérnek köszönhetően a jelmezek is parádésra sikeredtek. Baráth Zoltán rendező és főszereplő a kissé félelmetes, de nagyon mai Ordas Bandi, még saját tar fejét is belekomponálta a történetbe, így téve hitelessé a pórul járt, leforrázott farkasvezér örökbecsű példázatát.

Sok humor, játékosság jellemzi ezt az előadást, amit már a nyáron is megcsodálhattak a kicsik, de most mutatták be az egri teátrum stúdiójában. A kismalac és a farkasok népmese ezúttal Forróvizet a kopaszra címmel került be a színház műsorrendjébe.

Adott egy kedves furfangos kismalac (Szél Anikó), aki természetkedvelő megszállottságból az erdő közepén lakik – nő létére egyedül – egy magányos kis házban. Éppen kukoricát főzöget (kijátszva a nyelvi fordulatot: kukorica, szereti a kucu giga), amikor háza körül ólálkodik a háromtagú farkasbanda. A némiképp ügyefogyott szürke-barna bundájúak már odáig jutnak az éhezésben, hogy kukázni kényszerülnek, akár az erdélyi medvék, mígnem elszánják magukat, hogy megeszik a kismalacot.

A vezér – ahogyan az a mesében meg van írva – apránként, részletekben kérezkedik be a házba: előbb csak a farkát, aztán a lábait teszi be, majd egész felsőtestével is be akar jutni. A furfangos kismalacon múlik, hogy végül egy zsákban köt ki, s mindjárt le is öntik a kukorica főzővizével.

A következő jelentben már lekerül a paróka Ordas Bandi fejéről. A kopasz farkas bosszúra serkenti a kompániát, s az addig a magas fára felmászó kismalacot próbálják megközelíteni egymás hátára állva. A másik két farkas, Fehér István és Klepács Andrea játsszák e szerepeket, a végsőkig megfelelnek a főnök utasításainak, mindent úgy tesznek, ahogy hiú vezérük mondja. Hogy el ne feledjem: a főnök, mint afféle mai menedzser, folyton a tükörben kontrollálja magát, vajon meg tud-e felelni az elvárásoknak.

A végén aztán – hiszen nem lehet eltérni a népmesétől – pórul járnak: leomlik a farkastorony. A mese végén mégsem a klasszikus változatot kapjuk. Az éhkoppon maradt farkasok, egyszerre csak áttérnek a vegán életmódra, s megnyugodva falatozzák a kismalac által felajánlott ízletes, főttkukorica-csöveket.

A mesejáték épp annyira hosszú, amennyi le tudja kötni az akciódús filmeken edződött kis nézők figyelmét, nyelvi ötletekben gazdag, s lenyűgöző az a jellemábrázolás, amit egy ilyen kurta történetben is meg tudnak mutatni a társulat remek színészei, akik ráadásul jól is énekelnek…

Mindig biztos a siker, szerintem még sokan fogják megnézni ezt az előadást, kicsik és nagyok.

Szerző: Jámbor Ildikó

Forrás: HEOL