Sata Árpád

Vajon miért szeretjük annyira ezt a kedvesen esetlen, csupaszív sárkányt, akitől csak akkor rettegnek az emberek, ha nem ismerik fel benne a hatalmas, mindent fölülíró szeretetet?

Előadásunkban azt szeretnénk bemutatni, hogy milyen fontosak a természet szabta szabályok, hogyan és miként tudjuk magunkat erősítve fölhasználni az évszakok váltakozásából eredő, szokásainkat, hagyományainkat is meghatározó betartható rendet.

A sok-sok muzsikával, kacagtató helyzetekkel megtűzdelt mese hamisítatlan, klasszikus lelkületbe bújtatott, ám friss gondolatokkal átitatott világba röpíti a közönséget, ahol a váratlan fordulatok ellenére – mint már tudjuk – minden jó, ha jó a vége…

Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét méltán emlegethetjük minden idők legnépszerűbb operettjének.

A magány cudar egy lakótárs. Dideregni kezd tőle az ember, és folyton takarózna, melegedne. De nem tud. Nincs annyi takaró.

Abszurd helyzetben abszurd módon viselkednek az emberek. A háború a legabszurdabb emberi élethelyzet.

Miért érdemes ma, 2016-ban a Vincent van Gogh drámájával méltóképpen foglalkozni? A Vincent van Goghéval, aki művész és prédikátor volt egy személyben? És a Paul Gauguin drámájával, aki Vincent van Goghnak éppen az ellentéte volt, de nemcsak legfőbb ellenfele, de legjobb barátja is tudott lenni?

Egy ifjonti, jókedvű ötletből született a komédia. Ha a darabban sötét van, a színpadon akkor van világos, és fordítva. Amikor a cselekmény elindul, nem látunk semmit.

Újra és újra elolvasva a művet, a szövevényes érzelmi – politikai – hatalmi szenvedélyekkel átszőtt cselekményívből egy színházi értelemben is kivételes figura alakja bontakozik ki előttem.

Kitárul a legendák kapuja, elkezdődik a történet a Héthavas alatt… Itt élnek színjátékunk hősei, a „hunmaradék” székelyek abban az időben, amikor a keresztény szellem erkölcsi értékei győzik meg a pogányt az új hit emberibb arculatáról.

Mesés történet sok dallal Antoine de Saint-Exupery meséje nyomán Rónay György fordításának felhasználásával ŐSBEMUTATÓ! Fordító: Rónay György

A világirodalom egyik legismertebb és legtöbbször átdolgozott meséje Andersen örökszép alkotása, A Hókirálynő. Vajon miben rejlik a történet hatalma, hogy újra és újra feléleszti és szárnyalni küldi a fantáziát? Mi az a bűverő, ami nem halványodik annyi év messzeségéből sem, és még mindig olyan mélyen benne lüktet az emberek bensőjében, hogy el nem olvad soha, sőt, teljes szépségében ragyog? A válasz nyilvánvaló: A varázslat neve: Szeretet.

A komédia: a kétségbeesés kifejezése” – írja egy tanulmányában Dürrenmatt. És valóban – a minden művét komédiaként aposztrofáló szerző – kétségbeejtő helyzeteket mutat számunkra, igen szórakoztató módon.

Schneider Mátyás fuvarozó egyik napról a másikra feltör, gazdagságát azonban megkeseríti, hogy úrhatnám felesége egy grófi lakájt szerződtet, mert nagypolgári életet akar élni…

A darab valóságalapját egy igaz történet adja. Bernadett, aki Irén de Judit szeretne lenni, a 80-as évek Romániájának kegyetlen árvaházi körülményei között arra keresi a választ, hogy ki is ő? Kik a szülei, kitől mit örökölhetett, és egyáltalán miért kitaszított?