Az égig érő paszuly

Hol vót, hol nem vót, vót egyszer egy gyerekecske, göndöröcske, kerekecske. Avagy miket is beszélek! Dehogy vót kerekecske! Éppen, hogy nem vót az! Soványka vót a lelkem, mint a szúnyog lehelete, mert nagy szegénységben éltek ám!

Szóval vót egy fiúgyerek, úgy hívták, hogy Péter, lehetett két méter… Vagyis, jaj, hol jár az eszem, dehogy lehetett! Kicsinyke vót, mit a cinege pittyentése pitymallatkor. Az édesanyjával éldegélt egy vityillóban. Ezek olyan, de olyan szegények vótak, mint a kódis macskája, még annál is szegényebbek. Csak egy tehénkéjük vót, az is zörgő csontú, rusnya jószág, semmire se jó. Nem adott az annyi tejet se, ami szűkös megélhetésükhöz elegendő lett vóna. És ekkor a legényke gondolt egy merészet: ráült a tehénke csontos tomporára, s elindult véle a vásárba, hogy valami hasznos dologra cserélje a rusnya jószágot… no, így kezdődik egy kalandos történet! Így bizony, hiszen a fiúcska nem mással tért haza abból a vásárból, nem mással, mint egy szem babbal, de nem ám a nagyból, hanem abból az apróbbik fajtából. No és mi nőtt abból az apró kis babszemből egy éjszaka alatt? No mi nőtt?
Egy égig érő mese!

Bemutató: 2018.11.15.