János vitéz

A János vitéz az első magyaros témájú zenés színpadi játék, amelynek 1904-es bemutatása a magyar öntudat ápolására való igényt elégítette ki, amit a pesti polgár akkorra már a színháztól is elvárt.

A Petőfi-mű ihletettségében készült daljáték már az ősbemutatón óriási sikert aratott, s egymás után százhatvanötször játszották el. Erre a magyar színházi életben korábban nem volt példa. Alig fél szezon alatt kétszázezren látták, kottájából félmillió, szövegéből egymillió példány fogyott el. Néhány hónapon belül huszonkilenc vidéki színház vette meg a darab előadási jogát. A János vitéz az első magyaros témájú zenés színpadi játék, amelynek 1904-es bemutatása a magyar öntudat ápolására való igényt elégítette ki, amit a pesti polgár akkorra már a színháztól is elvárt.
Bakonyi Károly, számos nagy sikerű operettlibrettó szerzője Kacsóh Pongrácz zeneszerzőt kérte fel a János vitéz megkomponálására. Kacsóh a munkát 5 hónap alatt végezte el.

„Bakonyi 1903 tavaszán, szűk baráti körben hozta szóba először, hogy Petőfi János vitéze színpadra alkalmazásának gondolatával foglalkozik. Ez azonban meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezett, hiszen a ‘verses népmese’ nagyon sok olyan elemet tartalmazott, amelyek színpadra alkalmatlanok voltak. Végül két cselekmény-motívum maradt meg számára: Iluska és Jancsi szerelmének kezdeti- és a halált legyőző csoda árán végül is elért boldogsága, illetve a törökverő-franciamentő hadikaland. A daljáték harmadik felvonásának librettója mintegy ‘továbbírta’ Petőfi meséjét, amelyben eredetileg ‘A tündérnemzetség gyönyörű körében / S kedves Iluskája szerető ölében / Mai napig János vitéz őkegyelme / Szép Tündérországnak boldog fejedelme.’ Ezzel ellentétben Bakonyiék úgy döntöttek, hogy Bagó furulyaszavának vonzására Jancsi hazaindul, majd, némi tétovázás után Iluska is követheti. Lehull róla a tündérruha, s a végre egymásra lelt fiatalok megérkeznek a rég elhagyott faluba, új otthonukba.” (Részlet Székely György tanulmányából)