Háy Gyula:
tragédia
„Zuhanunk, zuhanunk, Szentatyám!” – írta az ifjú II. Lajos király egyik utolsó levelében a pápának. Nem írhatta volna szebben, igazabban. Az ő királysága tíz esztendeje nem volt más, mint egyetlen zuhanás. Eladó volt már minden.
Eladó és ellopható. Magyarország a Mohácsot megelőző tíz évben veszett el igazán. Mohács már csak a ráadás volt. Háy Gyula drámája pontos és realisztikus pannóját festi meg ennek a kornak; az elszegényedett, már csak Jézus segítségében reménykedő királynak, a gyermektelen királynénak, a csak saját politikai sikerükkel foglalkozó Habsburg monarchiával, és a haszonszerzéssel, birtoklásvággyal eltelt magyar főurakkal, nemzetes asszonyokkal. A magyar történelem egy kivételes pillanatát élhetjük át, – van mit tanulnunk belőle…
Csiszár Imre, rendező
II. Lajos Karalyos Gábor
Mária Marjai Virág
V. Károly Radvánszki Szabolcs
Ferdinánd Ozsgyáni Mihály
Anna Szik Juliska
Tomori, kalocsai érsek Nagy András
Burgio, pápai követ Venczel Valentin
Báthori István, nádor Pálfi Zoltán
Szalkai, esztergomi érsek Balogh András
Kanizsai Dorottya Fekete Györgyi
Perényi Ferenc, Kanizsai Dorottya fia Káli Gergely
Zápolya János Kelemen Csaba
Brodarics, szerémi püspök Safranek Károly
Bornemissza, budai várkapitány Tunyogi Péter
Trepka, udvarmester Fehér István
Bakics vajda Várhelyi Dénes
Ciprusi Hannibál Szívós Győző
Erzsébet Bánfi Kata
Gunda Nagy Barbara
Adelaida Dér Gabi
Csikasz Sata Árpád
Rendező Csiszár Imre
Díszlettervező Szlávik István
Jelmeztervező Szakács Györgyi
Dramaturg Éry-Kovács András
Zene Csiszár Virág
Ügyelő Ludányi Andrea
Súgó Tóth-Pethő Orsolya
Rendezőasszisztens Lázár Rita
