Rómeó és Júlia

Talán a legismertebb és legtöbbet játszott Shakespeare mű. Számtalan színpadi változat, film, musical, balett- és táncjáték dolgozta fel a veronai szerelemesek történetét.

Ki ne emlékezne a színház és film szerelmesei közül Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva fantasztikus hevületű kettősére, vagy Franco Zeffirelli perzselő atmoszférájú, legendás filmjére. Nincs évad, hogy fel ne tűnne a magyar színpadokon is a tragikus szerelemi történet valamilyen műfaji formája. Színházunk 1998-ban játszotta utoljára Beke Sándor rendezésében, Nagy András és Kalmár Zsuzsa főszereplésével. A mostani, 2015. február 27-én elérkező bemutató alkalmával 17 év múltán kerül újra az egri színház nézői elé.
Az „avoni hattyú” (Shakespeare) történetének örök üzenete: nem virágozhat ki élet a gyűlöletből. Generációk (országok, nemzetek) felhalmozott és elevenen tartott ádáz gyűlölködése elpusztíthatja a jövőt. Csak a belátás, értelmes megbékélés adhat reményt a fiatalság életlehetőségeinek (szerelem, szeretet, tehetség) kibontakoztatására.

Álljon itt irányadóként a tragédia baljós prológja:
A szép Verona tárul itt elénk,
Hol két jeles család vetélkedett.
Ős gyűlölségük új csatákon ég,
És polgár-vér szennyez polgár-kezet.
Vad vérükből egy baljós pár fakadt:
Gonosz csillagzatok szülöttei.
E két szerelmes sírja lesz a hant,
Mely a csaták vasát elföldeli.
Szerelmük eljegyezte a halál,
Mert szüleikben lángol a harag
S le nem lohad, még el nem vész a pár –
Erről regél e kétórás darab.
Néző, kérünk, hibákra most ne nézz!
Így lesz az is, mi csonka még: egész.
(Mészöly Dezső fordítása)

Bemutató: 2015.02.27.