Bernard Shaw:

SZENT JOHANNA

szatirikus tragédia

Fordító: Ottlik Géza

„A „Szent Johanna” nem sorolható be egykönnyen a hagyományos műfaji kategóriákba. Főhőse kétségtelenül az új kor egyik legtisztább tragikus hőse, története a „koránjött új” tragédiájának típusa. Bernard Shaw Johanna alakjában a forradalmárt ábrázolja, aki vét a korabeli meggyőződés, erkölcs és jogi rend ellen.

Témája valóban sajátos ellentmondást rejt magában, azt, hogy a tragikus hős, szinte teljesen magában áll, környezete nem képes felemelkedni a tragikai hangvételhez szükséges magaslatra. Shaw azt mondja, hogy az istenek nevetnek itt a gyilkosokon és ezt a nevetést is tolmácsolni kell.

Ezért ábrázolja szatirikus módszerrel alakjainak nagy részét. Így áll elő az a helyzet, hogy Shaw drámájában a metszően ironikus nevetés a legmagasabb fokú tragikai pátosz lenyűgöző hatásával váltakozik. Tragédia hát a „Szent Johanna”, vagy melodráma, aminek a korabeli kritika minősítette? Ha figyelmesebben megnézzük a szatirikus ábrázolás funkcióját Shaw drámájában azt kell látnunk, hogy igen is tragédia. E tragédia azonban sajátos módon, a szatirikus ábrázolási elemeken keresztül valósul meg.” (Mészáros István hajdani kritikájából)

B. Shaw műve a Szent Johanna a hit erejéről szól. A független, a belülről, a felismert igazság erejéből táplálkozó hit tragikus diadaláról.

Széttekintünk a világban, szűkebb, tágabb környezetünkben, és letaglóz a hit hiánya. A hit nélküli lét, a nihilizmus apoteózisát éljük.

Shaw műve, világítótorony fényeként hasít a sötétségbe. Ezért jelent ma hatalmas és rendkívüli kihívást színésznek, rendezőnek, nézőnek, mint érintett közeg tagjainak e világítótorony közös megépítése az egri színpadon.

Blaskó Balázs
rendező

GALÉRIA
SZEREPLŐK

Johanna, szűz Marjai Virág
Robert De Baudricourt, Vaucouleurs várkapitánya Várhelyi Dénes
Az intéző, Baudricaurt kapitánynál Tóth Levente
Bertrand De Poulengey Radvánszki Szabolcs
La Trémouille főkamarás Szívós Győző
Hóhér Szívós Győző
A reimsi érsek Sata Árpád
La Hire kapitány Horváth Ferenc
Kékszakáll Káli Gergely
Jean Dunois, az Orléans-i fattyú Nagy András
Károly, a Dauphin, később VII. Károly francia király Portik Györffy András
Warwick, angol főnemes Kelemen Csaba
A káplán, angol katonai pap Balogh András
Cauchon Venczel Valentin
Inkvizítor Tunyogi Péter
Courcelles kanonok Rácz János
Ladvenu, domonkos rendi szerzetes Ozsgyáni Mihály
Jean D’ Estivet, a Bayeux-i káptalan kanonokja, az ügyész Fehér István
Egy úr a XX. sz-ból Lisztóczki Péter
Szárnysegéd Endrédy Gábor
Apród Mákos Attila, Kovács-Tesléry Ádám
Katona Vókó János
A gyermek Kovács-Tesléry Luca

SZÍNLAP

Rendező Blaskó Balázs
Díszlettervező Székely László
Jelmeztervező Pilinyi Márta
Zeneszerző Aldobolyi Nagy György
Fordító Ottlik Géza
Ügyelő Ludányi Andrea
Súgó Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens Katona Mária

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük

Hozzászólás elküldése