A fesztivál találkozási pontot kíván teremteni a hazai táncművészet, a színház és az egri közönség között. Továbbra is kiemelt szerepet kap a hazai táncművészek és alkotók munkásságának szélesebb körű bemutatása, miközben az idei válogatással a fesztivál műfaji keretei is tágulnak. Olyan produkciók is helyet kapnak a programban, amelyekben a tánc, a próza és a zene egymással párbeszédben, egymást erősítve van jelen, így az előadások nem kizárólag a mozdulatok nyelvén szólalnak meg. Ezáltal a fesztivál olyan összművészeti színházi találkozásoknak is teret ad, amelyekben a különböző műfajok és kifejezési formák szervesen kapcsolódnak egymáshoz.

Program:

2026. szeptember 11. 18:00 Stúdiószínpad

Feledi Project / PSYCHÉ

Az előadás hossza: 50 perc

Az előadást Weöres Sándor azonos című, legendás műve ihletette. Az újragondolt produkció friss koncepcióval és különleges szereposztással tér vissza a színpadra, a korábbi egyetlen női főszereplő helyett ezúttal három táncművész kelti életre Psyché alakját.

Táncolják: Bakonyi Jusztina, Hörcher Noémi, Liszkai Zsófia, Földesi Milán és Nagy Csaba Mátyás

Díszlettervező: Minorics Krisztián és Matisz Gábor

Jelmeztervező: Henez Mariann és Feledi János

Rendező-koreográfus: Feledi János Harangozó Gyula-díjas, a Feledi Project művészeti vezetője

A három női szereplő nem csupán a címszereplő különböző arcait jeleníti meg, hanem a történet valamennyi női karakterét és női minőségét is megtestesítik, folyamatosan váltakozva identitások, sorsok és érzelmi állapotok között. Psyché a női identitás rétegeit három különböző testben és perspektívában bontja ki. A színpadon így egyszerre jelenik meg a női létezés sokszínűsége: a szenvedély, a szabadságvágy, a törékenység és az erő.

A felújított Psyché továbbra is megőrzi az előadásra jellemző költői, erőteljesen vizuális világot, miközben a három női test jelenléte új dramaturgiai és mozgásbeli rétegekkel gazdagítja az alkotást.

A produkció a Feledi Project sajátos mozgásnyelvén keresztül idézi meg Weöres Sándor különleges nőalakját, akinek története egyszerre személyes vallomás, irodalmi játék és korokon átívelő női portré.

2026. szeptember 11. 20:00 Nagyszínpad

PR-Evolution Dance Company / PRELUDE

Utazás Erik Satie világába

Az előadás hossza: 70 perc

Erik Satie zeneműveit sok helyen és sokszor hallhatjuk. Finom dallamai mély, szinte meditatív világa mindenkit magával ragad. Népszerűsége ellenére mégis keveset hallunk ennek a különc és magányos művésznek az életéről.

Táncelőadásunk közelebb hozza művészetét és inspiráló személyiségét is. Megjelennek előttünk Satie életének fontosabb mozzanatai, miközben betekintést nyerünk a korszak meghatározó impulzusaiba, a kor művészeinek intenzív világába és Satie szellemi hagyatékába.

Az 1880-as években Párizs maga volt a felfrissülés, a virágzás: az impresszionizmus, a dekadencia és a mindezt átható miszticizmus belengte a művészvilág mindennapjait. Ebben a miliőben bontakozik ki Satie, a különc zseni, a maga bohém egyediségével, kettősségével, esernyőivel, öltönyeivel és magányos egyházával. Az a lázadó művész, aki minden megszokás, divat, megbélyegzés vagy komfortizmus ellenében alkot, aki mindent felrúg, hogy az egyediség megismételhetetlen lángja világítson a világban. Egész életének a fő motívuma az önazonosság és a merészség.

Az előadásunk puzzle-szerűen áll össze, a különleges mozdulatvilág, a finom érzületek, a szimbolikus események mögött mégis felsejlik egy vezérfonal. Mintha megállna az idő, – nem az a kérdés, hogy milyen cselekvés történik, hanem hogy mi azt hogyan éljük meg. A középpontban a jelen pillanatban feloldódó hangulat áll és az azt körülölelő csend. Se nem jön, se nem halad, egyszerűen csak van.

Rendező-koreográfus: Nemes Zsófia

Támogató: Nemzeti Kulturális Alap

2026. szeptember 12. 19:00 Stúdiószínpad

Wéninger Dalma / PANDORA

Az előadás hossza: 50 perc

A Goethe által újraértelmezett Pandora alakja nem az ősbűn, hanem az egyetemes szépség megtestesítője. A táncelőadás mozaikszerű ábrázolása mitológiai töredékekből építkezik, miközben a harmónia visszatérésének feltételeit kutatja egy válságok tépázta világban.

A táncműben Pandora “a mindennel megajándékozott” goethei olvasata érvényesül; az első nő nem az isteni büntetés közvetítője és az emberiség szenvedésének forrása lesz, hanem az isteni harmónia és a szépség földi hírnöke, akinek szelencéje csak szimbolikus portálként közvetít világok között. A szelence Pandora és Pandora a szelence, egyik nem létezhet a másik nélkül. A mitikus hősnő tragikus története helyett Pandora a fény és az éteri létsík képviselője, a felbomlott világrend, a krízisben lévő emberiség segítője.

A táncművészek individuumként és csoportos jelenetekben is táncolnak, ezzel is erősítve az emberiség kollektív tapasztalatának élményét. Az egyes szereplők unikális élménye összeolvad egy univerzális folyammá, ahol mindenki Prométheusz és mindenki Pandora.

A modern táncos mozgásnyelv, a Goethe mű prózája és a fizikai színházas elemek szimbiózisa adja a darab strukturális vázát, míg zenei világát Halász Gábor zeneszerző teremti meg, munkásságában a klasszikus és modern, valamint elektronikus és ambient hatások érvényesülnek.

A négy szereplő folyamatos színpadi jelenléte, a sokszínű díszlethasználat és a Pandora történet dramaturgiai egységei teremtik meg a darab formai és esztétikai egészét. A táncművészet, a próza és a zeneiség hármasa segíti a befogadó teljeskörű színházi élményét.

Táncolják:

Pandora – Spala Korinna;

Prometheus – Juhász Kristóf;

Epimetheus – Nagy Csaba Mátyás;

továbbá Fodor Sára

Fénytervező: Pető József

Díszlettervező: Fügedi Balázs

Jelmeztervező: Tóth Brigitta

Zeneszerző: Halász Gábor

Dramaturg: Szabó Tamás

Rendező-koreográfus: Wéninger Dalma

2026. szeptember 13. 11:00 Stúdiószínpad

Fitos Dezső Társulat / TÜNDÉRHINTA              

babaszínház (0-4 éves korosztály)

Az előadás hossza: 40 perc (2×20)

Félelmek és szorongások huss eltűnnek, elrepülnek. A tündérhinták a táncosokkal nagyon egy húron pendülnek. Előadásunk a legkisebbeket (0-4 év) szólítja meg ezzel a két részből álló babaszínházi produkcióval. Az etűd dramaturgiára épülő, mondókákkal, gyerekdalokkal operáló fantáziajáték első részében (20 perc), négy táncos ritmusokra épülő játékai történetmesélés helyett világot építenek, mégpedig úgy, hogy abba a gyerekek is bele tudjanak illeszkedni. Ezt minden esetben közös játék követi (kb. 20 percben), ahol az apróságok a színes hintákban átélhetik a ringóka-hintóka élményt.

Hinta-palinta,
Száll a hinta, mint a lepke.

Nem oly rég, ha az ember feltette a kérdést, hogy négy évnél fiatalabb kisgyereknek okozhat-e örömöt, élményt egy színházi előadás, biztosak lehettünk a nemleges válaszban…
Pedig a Glitterbird projekt (jelentése: Csillám madár) már 1997-ben elindult Norvégiából, mely a 0–3 éves korú gyermekek művészeti ellátását célzó program kidolgozását tűzte ki céljául. A mozgalomhoz később különböző művészek; szobrászok, dramaturgok és zenészek is csatlakoztak. A ‘Glitterbird, művészet a legkisebbeknek’ program célja a három év alatti gyerekek számára olyan művészi alkotások létrehozása. bármely művészeti ágban (színház, tánc, bábszínház), melyek alkalmasak az e korosztállyal való kommunikálásra. A több évtizedes tapasztalat azt igazolta, ha az alkotók képesek egy barátságos világba invitálni az előítélet és előtudás nélküli kicsiket, akkor egy verbalitás előtti misztérium részeseivé válnak. Erre, a közös játék misztériumára törekszik a Fitos Dezső Társulat babaszínházi előadása a TÜNDÉRHINTA, mely a mozdulat, a tánc, a zene ritmusára építve kommunikál a legkisebbekkel. Az első mondatban feltett kérdésre a válasz tehát a biztosan: IGEN.

Táncolják: Alzetta Alexa, Fafka Júlia, Östör Ákos, Varga Patrik

Rendező, dramaturg: Kocsis Rozi Blattner Géza-díjas

Koreográfus: Fitos Dezső a Népművészet Ifjú Mestere, Harangozó Gyula-díjas, érdemes művész, Kocsis Enikő érdemes művész

Jelmez: Winkler Anna e.h.

Zeneszerző: Paár Julcsi Fonogram-díjas

Az előadás a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával jött létre.

2026. szeptember 13. 17:00 Stúdiószínpad

Vasas Művek / SALEM

Az előadás hossza: 45 perc

A SALEM című előadásban három elismert táncművész virtuozitása bontakozik ki egy meseszerű szürreális világban, ahol minden varázslatnak ára van.

Három valós nő sorsa, kiknek jelenléte nem karaktereket ábrázol, hanem állapotokat: ellenállást, szétesést, őrületet, felszabadulást és újrakapcsolódást. A „boszorkány” itt nem szerep, hanem egy létezési forma – egy jelenlét, amely kibillen a normából, és nem tud, nem is akar visszatérni oda.

A 17. századi salemi boszorkányperek nem történelmi rekonstrukcióként, hanem rezonanciaként jelennek meg ebben az előadásban. Kiindulópontjuk három valós nő sorsa, akiket egy olyan társadalmi rend ítélt el és semmisített meg, amely nem tudta elviselni az eltérést: a másfajta testet, viselkedést, ritmust. A darab azt vizsgálja, hogyan működnek ezek az erők ma is – miként reagál egy közösség arra, aki nem simul bele az elvárt mintázatokba.

Három női táncművész kortárs, tiszta táncnyelven hoz létre egy közös, kollektív testet. Jelenlétük nem karaktereket ábrázol, hanem állapotokat: ellenállást, szétesést, őrületet, felszabadulást és újrakapcsolódást. A „boszorkány” itt nem szerep, hanem egy létezési forma – egy jelenlét, amely kibillen a normából, és nem akar visszatérni oda. Az előadás az „őrület” fogalmát nem pszichológiai kérdésként kezeli, hanem társadalmi ítéletként: annak következményeként, amikor valakit előbb zavarónak, majd veszélyesnek, végül eltüntetendőnek minősítünk. A testek nem esztétikai tárgyként jelennek meg a színpadon, hanem élő kérdésként, amely a normalitás határait feszegeti.

A minimalista színpadkép, a markáns fényhasználat és a zenei textúrák finom, majd egyre intenzívebb rétegei együtt rajzolják ki azt az ívet, amelyben a fojtogató struktúrákból lassan felszabadulnak a belső terek. Az előadás nem válaszokat kínál, hanem teret nyit: annak a vizsgálatára, hogyan válik valaki „túl sokká”, és miért ismételjük újra és újra a kizárás gesztusát.

Táncolják: Boda-Liszkai Zsófia, Bakonyi Jusztina, Baumgartner Krisztina

Fény- és látványterv, díszlettervező: Molnár Péter József

Zeneszerző: Mádi László

Dramaturg: Mezei Bence

Promóciós fotózás: Hirling Bálint

Jelmeztervezés, smink: Pintér Áron Tamás

Rendező-koreográfus: Vasas Erika

2026. szeptember 13. 20:00 Nagyszínpad

Fonó Budai Zeneház / Móricz Zsigmond: BARBÁROK

Az előadás hossza: 90 perc

Móricz Zsigmond Barbárok című novellája alapján egy összművészeti színházi előadást mutatunk be, szervesen vegyítve prózai-, tánc-, és bábszínházi elemeket.

Móricz Barbárok című novellája a magyar irodalom egyik legismertebb és legerősebb szövege. Nyerssége, mélysége, ösztönszerűségében is szentséges atmoszférája utolérhetetlen. Ezt szeretnénk mi is kihangsúlyozni, és megmutatni a (népi)lét olykor durva, olykor buja, olykor pajzán, olykor erőszakos, de ugyanakkor szentséggel teli, részvéttel teli, hittel teli világát. Ez a kettősség ugyanis mai életünkben is ugyanúgy jelen van.

Az előadásunkban az eredeti novellában ellentétben a Juhászné nem csak a Dunántúlra megy el fiát és férjét keresve, hanem bejárja az egész Kárpát-medencét, sőt egy ponton a keresése egy metafizikus térbe is átlép, és végül a halálba is elutazik. Ebben a vándorlásban szeretnénk megmutatni azt a már fentebb vázolt szent és profán világot, garabonciásokkal, táltosokkal, boszorkányokkal, pásztorokkal, csárdával, templommal, pusztasággal, ünneppel-hétköznappal, faggyal-hőséggel teli világot. Ma talán távolinak, valami réges-régen elmúltnak tűnik ez a táltosokkal-boszorkányokkal teli világ, pedig néhány évtizede még szerves része volt a tanyai-falusi életnek, amiben több ezer éves kultúra és világszemlélet öröklődött.

A Juhászné fiát és férjét, tehát embereket keres. Párhuzamba állítható ez a gyűjtés folyamatával is, hiszen a gyűjtés folyamata is arról szól, hogy megpróbálunk felkutatni embereket, és általuk egy elmúlástól féltett tudást.

A Barbárok már a címében is meghatároz egy témát önmagában a barbárok szó jelentése okán. Móricz is arról ír, hogy elvileg ugyanazt a nyelvet beszélő emberek annyira más világban, más életvitellel, más világszemlélettel élnek, hogy mégsem értik egymás szavát. Ennek aktualitását talán nem is kell hangsúlyozni.

Sokat tárgyalt téma, hogyan lehetne a magyar népművészetet színpadra alkalmazni, és egy egyedi, magyar esztétikát, magyar színpadi formanyelvet (megszólalási módot, gesztusrendszert) létrehozni, ami mégis szervesen kortárs. Magyarán, hogy amit Kodály és Bartók megcsinált a zenében, hogyan lehetne lefordítani a színházra is. Erre több törekvés is volt már, de ez az, ami minket is nagyon érdekel.

Szereplők:

     Appelshoffer János, táncművész

     Berecz István, táncművész

     Kacsó Hanga, énekes, táncművész

     Katona Kinga, színművész

     Kurucz-Tókos Kata, táncművész

     László Rebeka, színművész

     Herczegh Péter, színművész

     Horváth Márk, bábművész

     Rémi Tünde, táncművész

     Szabó Sebestyén László, színművész

     ifj. Zsuráfszky Zoltán, táncművész

Zene: ifj. Csoóri Sándor, Horváth Áron

Rendező: Berettyán Nándor