László Miklós

vígjáték 2 részben

Virágos, gyümölcsös, fűszeres, orientális, szenvedélyes és nyugodt, pimasz és érzéki, karcos és finom, sportos, friss, puha és ölelnivaló illatok fogadják a betérő vevőket Hammerschmidt Miklós úr békebeli illatszertárában.

A frissen fodrászolt kisasszonyok és az elegáns drogista urak helyben töltik a fogkrémes tubusokat, fegyelmezett jómodorral lesik a vevők kívánságait, szakértelemmel, egyéni kívánság szerint kimérve árulják a parfümöket.
Az illatkompozíciók felhőinek gomolygása mindenkiben felerősíti saját érzelmei
kavargását is – különösen most, a történet idején, karácsony előtt egy héttel. Mint ahogy a különböző összetevők párolgása nem azonos időben történik, s a parfüm viselése közben folyamatosan változik annak illata, ugyanígy hőseink érzelmeinek sűrűsödése és párolgása is meglepő viselkedésváltozásokat okoz. Feszültség, félreértés, féltékenység, megcsalás, megértés, megbánás, érzelmi válság, vágy és vigasz, gyűlölet és szerelem: fanyar illatkavalkád. Hatalmas a tét: magányosan tipródunk-e az Élet útján, vagy sikerül-e karöltve lépkedni. Szeretünk-e, szeretnek-e a szeretet ünnepén?