Örkény István

tragikomédia

Egy vígjáték, abszurd helyzetbe ágyazva, melyben tulajdonképpen egy családon keresztül egy nép lelkét ismerhetjük meg, illetve a hitnek a lélekre gyakorolt hatását. Ennyi…

… csak közben eltelik egy este, megismerjük a szereplők véleményét egymásról, és kimondatnak olyan mondatok a szoros egymásrautaltságban, melyek nem engedik meg nem történtté, felejthetővé tenni az estét. Egy olyan történelmi parabola, melyet, ha megfelelő szempontból és távlatból figyelünk, rávilágít történelmünk sarokpontjaira. A siker lehetőségét magában hordozó Fóris, az őt támogató feleség és lány, a hitetlen „józan” vejjelölt, a sorsszerű Bolyongó, mind-mind olyan figurák, melyek ismerősek a környezetünkből, illetve annak a bizonyos „színházi görbe tükörnek” a segítségével önelemzésre késztet bennünket, úgy alkotókat, mint nézőket.
Egy-egy esemény értelmezési kerete lehetővé teszi, hogy magát, az eseményt, számunkra előnyös és kedvező színben tűntesse fel. Ilyenkor az igazság, amennyiben létezik ilyen, mellékessé válik, illetve a saját igazamat találom meg benne, de innentől már csak szubjektív igazságról beszélhetünk; és ha a kíváncsiság hajt bennünket, esetleg megismerhetjük más szubjektív igazságát is. De mi van, ha nem vagyunk kíváncsiak? Csak a magunk látásmódját erőltetjük! Mi a viszonyítási pont?…
Ja. És akkor még itt van a „rakoncátlan” kulcs és ajtó. Hogy is szoktuk mondani?… DEUS EX MACHINA.