Liszt Ferenc zeneművei és élete nyomán

Táncfantázia

Liszt Ferenc 1839-ben, 180 éve kezdte el komponálni rapszódia-sorozatát, amely 1885-re érte el végleges változatát és bővült tizenkilenc tételre. Rapszódiáiban az „ősi magyar zenét” kívánta feldolgozni, amelyet ő a cigányzenészek muzsikájából ismert.

Liszt Ferencről mondják, hogy szívében magyar volt, zene iránti szeretetében német, külső megjelenésében és műveltségében francia, arisztokratikus felfogásában angol, a képzőművészetek iránti rajongásában olasz. Magyarország és az itt élő emberek azonban fontos része voltak életének. Számos jótékonysági hangversenyt adott a nagy pesti árvíz idején, ingyen tanította a tehetséges ifjú zenészeket, lelkesült a Szabadságharc eszméiért és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverését Funerailles (Temetés) című darabjával gyászolta el. Liszt Ferenc, az Európa-szerte ünnepelt művész, a világpolgár jobban beszélt franciául, mint magyarul, mégis magyarnak vallotta magát, részt vállalt a magyar kultúra építésében, nagy súlyt fektetve a tehetségkutatásra és- gondozásra. Mi, akik magyar anyanyelvi közegben éljük mindennapjainkat, vajon törekszünk-e arra, hogy csodás, gazdag kultúránkat megőrizzük és átörökítsük a következő nemzedékek számára?

A rapszódia magas szárnyalású, szeszélyes, szélsőséges lelkiállapotot, nagy ellentéteket, szenvedélyes érzelmeket tartalmazó lírai költemény. A műfajra oly jellemző hangulat-, tempó- és ritmusváltások tökéletesen jeleníthetők meg a kortárs tánc eszközeivel.