Benedek Elek

mesejáték

Más egyéb sem kell már Palkó boldogságához, mint egy szép feleség.

Van neki megélhetése, ami egy rozzant talyiga, van neki kényelmes otthona,
ami ugyanaz a rozzant talyiga, és van egy világokos szamara,
aki húzza azt a talyigát és úgy hírlik, mindent tud a világon… de a
gazdájánál mindenképpen többet! El is indul Palkó rögvest, hogy a
szerelmet is felpakolja szekerébe, s onnantól kezdve boldogan éljenek,
míg meg nem halnak mindhárman… No, de azért nem eszik
olyan forrón a kását… Addig még hosszú és kalandos út készülődik,
tele veszélyekkel és kerülőkkel. És persze – ahogy már az ilyen Palkó-
félékkel elő szokott fordulni – nem kevés bolondsággal!
A három vidám népmesét összegabalyintó történet nem kis mulatság
fonalát húzogatja el a közönség fitos orra előtt. Izgalomban,
látványban, ismerős dallamokban nincs hiány, de a humort
sem kell nagyítóval keresgélni. Meg persze ott van a tanulság is,
mint minden jó mesében: a világ annyira szép, mint amennyire
mi látjuk annak, és néha egy kis bolond bölcsesség többet ér tíz
okosnak látszó gondolatnál…