Hubay Miklós

vígjáték

1864 szeptemberének végén Hector Berlioz zeneszerző 48 év után,lyoni koncertjét követően fölkeresi gyermekkori szerelmét, Estellát.
Estella lánya, veje, unokája jelen volt az esti hangversenyen, bár a családfő egyáltalán nem érti az érzelmeket, a művészetet, kizárólag saját karrierjének építése foglalkoztatja. Az alakoskodó vő famíliájában egyedül a világos értékrendű, jó humorú nagymama él bölcsen és kiegyensúlyozottan. Hozzá toppan be koncertje
után a lobogóan szenvedélyes, már életében halhatatlan Berlioz. A múlt megelevenedik, a jelen megdermed, a jövő pedig… Manapság már-már társadalmi elvárás a fiatalság látszatát hajszoló plasztikai sebészet segítségével életkorunk tagadása. Pedig minden életkor értékes. Az idősödő ember fokozott érzékenységgel
éli át és érti meg, hogy az önmagát meghaladó szeretet az, amelyen keresztül a világ rendje megvalósul. Az idős korban lángra kapó szenvedély főként vígjátéki téma, mert anakronisztikusan hat, de belülről átélve megrendítő, megtisztító tragédia.